Októberrel belopakodott az ősz...

Reggel belopakodott Október hava. Ezüstös fátylat borított a tóra. Fodrai felkúsztak a fák lombkoronájába. Az ébredő nap sugarai aranyló borzongással ölelték át.
Egy sárguló falevél elhagyta dajkáló édesanyját, táncolva érkezett a földre. Nem volt szomorú. Tudta, hogy részese lehet az élet körforgásának.

Hálás vagyok, hogy felébredtem, hogy várhatom a csodáidat Kedves Október!
Amikor ezernyi árnyalatban fested meg a fákat, a bokrokat. Dérrel csíped meg a reggeleket, színes sálakat dobsz a nyakamba. Megengeded, hogy délidőben még fürdőzzek a fényedben, egy kávézó teraszán.

Várom a bekuckózós kora estéid, amikor egy gyertya fényénél teát kortyolgatva, zenét hallgatva, egy jó könyv, egy katalógus társaságában tölthetem az "énidőm".
Várom a terméseid.  Sült gesztenyét, sütőtök krémlevest, almáspitét, diós - mákos csodákat, mandulás-körtés sütiket készíthetek a szeretteimnek.
Készülök a nagy sétákra a párommal és kisunokáinkkal. Sárguló leveleid, mosolygó fényes gesztenyéid gyűjteni.

Vágyom eljutni Párizsba, megnézni ott, hogy köszöntesz be.
Minden évszakot, hónapot szeretek, most Te vagy a legkedvesebb
© Csányiné Rajtik Erzsébet